A mérsékelt borfogyasztás és az egészség kapcsolata

Az emberiség kultúrtörténetében közel tízezer év óta megtalálható a bor mágikus, kultikus, mitikus és gasztronómiai jellemzése. A hosszú évezredek alatt egyrészt a bor isteni eredetét hangsúlyozták a jótékony és kellemes hatásai miatt, másrészt az ördög ajándékának tekintették a túlzott fogyasztása következtében kialakuló egészség-, és sorsrontó veszélyei miatt. A történelem folyamán a bort és a kenyeret mindig az emberiség két alapvető "élelmiszerének" tekintették.

A túlzott alkoholfogyasztás közismerten káros morális és szociális hatásai miatt a mohamedán vallás, mérlegelés nélkül, kifejezetten tiltja a borfogyasztást. A keresztény vallásokban szigorú előírásokkal próbálták -az ünnepekhez illeszkedő- mértékletes borfogyasztásra bírni az embereket. Hasonló célja volt a bor "gyógyszerként" való alkalmazásának, mely magában hordozta az ésszerű és mértékletes adagolás szükségességét. A Talmud szerint; " a bor a gyógyszerek legjobbika, amikor a bor hiányzik, szükség lehet orvosra." Hippokratész könyveiben leírta a különböző borok hatását,; ajánlotta többek között sebkezelésre, erőtlenség és lehangoltság elleni szerként, lázcsillapítóként, víz-, és hashajtóként. Szt. Lukács evangéliumában az irgalmas szamaritánus faolaj és bor keverékével látta el az áldozat sebeit. Celsus nyolc könyvben foglalta össze az egyes borfajták gyógyhatásait. Galenus-tól számos borban oldott, illetve borral kevert orvosság receptje maradt ránk. Néró hadisebésze Dioscorides ajánlotta a bort érzéstelenítésre, sebfertőtlenítésre. A klasszikus gyógyszertani iskolák a mai napig a legjobb szorongásoldóként említik. Meg kell jegyezni azonban, hogy nagy a hozzászokás veszélye, vagyis egyre nagyobb adagok szükségesek a kívánt hatás eléréséhez. Mindennapos nagy mennyiségű fogyasztása létrehozza a súlyos testi-, lelki károsodással járó alkoholszindrómát. Az 1700-1800-as években az édes, erős móri borokat szülő nők számára javasolták bódító hatása miatt. A tokaji és egri borokat bélbántalmak, emésztési zavarok kezelésére ajánlották. Ma már tudjuk, hogy a nehéz vörösborok magas tannintartalma valóban hatékony lehet a bélhurut kezelésében. Néhány évtizede még a hivatalos gyógyszerkönyvben is szerepelt a tokaji aszú (pl.:roborálószerként), pontos javaslat és adagolási útmutatóval együtt.

A badacsonyi kéknyelű és szürkebarát magas alkohol-glicerin arányszámát egy időben a vérkeringési gyengeségek kezelése terén gondolták hasznosnak.

A borfogyasztás és az egészség:

Az elmúlt két évtizedben több tucat tanulmány hangsúlyozta, hogy a mérsékelt vörösbor fogyasztás csökkenti az érelmeszesedés és bizonyos szívbetegségek és a miattuk bekövetkező halálozások előfordulásának a gyakoriságát. "Mérsékelt" alkoholfogyasztásnak számít napi 2-3 "egység" ( 1 egység =12 g alkohol, vagyis 1-1,2 dl) bor.

Antioxidánsok a borban:

A vörösbor jótékony hatását támasztja alá az ún. francia-paradoxon, mely szerint a szívkoszorúér-meszesedés okozta halálozás jóval kisebb Franciaországban, mint más hasonlóan fejlett nyugati országokban, ugyanakkor a kockázati tényezők gyakorisága legalább ugyanolyan magas, mint a többi nyugati országban. A francia-paradoxon leírói szerint az egyetlen különbség a nagy vörösborfogyasztásban keresendő. A vörösborban nagy mennyiségben megtalálható polifenol ( flavonoidok, resveratrol) típusú antioxidáns vegyületek okozzák a jótékony hatásokat.

Flavonoidokhoz más természetes forrásból is hozzájuthatunk, de úgy tartják, hogy a borból származó flavonoidok emészthetősége és felszívódása nagyságrendekkel nagyobb. Ugyanis a nyers élelmiszerekkel felvett polifenlok polimer formában kerülnek a tápcsatornába, emiatt korlátozott az emészthetőségük és felszívódásuk.

A vörösborok természetes erjedése során a flavonoidok monomér formává alakulnak át és a kb. 10%-os alkoholos oldat a gyűrűs vegyületeket stabilizálja, így az emészthetőségük és felszívódásuk nagymértékben javul. A flavonoidok mennyisége majdnem hússzor nagyobb, mint a fehérborban. Magyarázata az, hogy az említett vegyületek leginkább a szőlő héjában és magjában találhatóak meg és a vörösborokat ún. héjon erjesztéses technológiával állítják elő, mely során nagyobb koncentrációba kerülnek át a mustba és a borba, mint a fehérborok készítésekor.

A magyarországi táplálkozási szokásokat, életvitelt és a szenvedélybetegek magas számát figyelembe véve kívánatos lenne az alkoholfogyasztás mennyiségi csökkentése. Viszont az étkezésekhez kapcsolódó, minőségi bor (mérsékelt mennyiségben és kultúrált körülmények között történő) fogyasztásának helye van a kiegyensúlyozott táplálkozásban. A tisztázatlan eredetű, ellenőrizetlen minőségű erjesztett alkoholos italok nem nevezhetőek bornak, éppen ezért a fogyasztása kapcsán jótékony hatás biztosan nem várható.

Összegzésül elmondható, hogy a mérsékelt borfogyasztás egyrészt nem tekinthető egyetemes betegségmegelőzési módszernek, másrészt nem tekinthető feltétlenül "egészségtelen" magatartásnak.